Ez lesz idővel a Zöld Sárkány, ami szerencsét, gazdagságot, egészséget, sőt, tökéletes párkapcsolatot hoz majd a kert tulajdonosának. Ha inkább nem vacakolnánk sok kicsi bokrocskával, akkor mindezt akár egy csapásra, egy merész huszárvágással is elintézhetjük: ültessünk a kerítés mellé egy tő lilaakácot, és hagyjuk őt burjánzani.

Mert a lilaakác (avagy a Wisteria sinensis) burjánzásban elképesztően jó. Képes évente több métert is növekedni, ráadásul össze-vissza és keresztül-kasul: igazi sárkány. Három-négy éves korától már gyönyörű virágfürtök tömegével lep meg bennünket. Illatos, színesszagos, körüldongják a pillangók és minden egyéb élőlények: valódi, buja, őserdős cucc.

És hogy mitől sárkány? Attól, hogy elsárkányosodik: ha nem vigyázunk, akkor előbb-utóbb mindenhol lilaakác lesz. Nem csak nálunk, de a kerítés túloldalán, a szomszédnál is. Emiatt fontos megtanulni, hogy neveld a sárkányodat, azaz hogyan érdemes kordában tartani, metszeni.

Mert metszeni kell. Nem is egyszer, hanem sokszor, sőt szinte folyamatosan. Mielőtt az ember metszőollót ragad, egy nagyon fontos dolgot kell megtanulni minden virágzó cserjéről, mégpedig azt, hogy hol hozza a virágokat. A lilaakác egy olyan növény, amin tavasszal kétféle rügy található. Vannak szélesebb, dundi rügyei, amiből virágok fejlődnek (ki hinné, ezeket hívják virágrügynek), és vannak keskeny, hegyesebb rügyei, amiből csak levelekre, hajtásokra számíthatunk (talán sejthető, ezek a levélrügyek). Nagyon-nagyon lényeges, a virágrügyek a törpehajtásokon találhatók. Ezek 4-5 cm-nél nem hosszabb, rövid, zömök vesszők, melyek a bokor napsütötte, jó fényellátottságú részein fejlődnek.

A metszésnek két időszaka van: tavasszal, lombfakadás előtt, március környékén történik a fásmetszés, nyáron pedig, a virágzás után folyamatos zöldmetszésre van szükség. Hogy a lilaakác ne sárkányosodjon el, néhány alapszabályt be kell tartani a metszése során:

1. Tavasszal, kihajtás előtt a bokrokról az összes elszáradt, elfagyott ágacskát el kell távolítani, ugyanígy a termésmaradványokat is.
2. Ezzel egy időben a hosszú, megtekeredő egyéves vesszőket (ostorokat) visszavágjuk 1-2 rügyre, viszont az összes, virágrügyekkel berakódott törpehajtást meghagyjuk. (Érdemes ekkor egy virágzó növényeknek szánt, foszfor-, és kálium túlsúlyos tápoldatozást is megvalósítani.)
3. Ezután a virágzásig békén hagyjuk a sárkányunkat, csak gyönyörködünk benne: csodáljuk a virágfürtöket és beszippantjuk azt az isteni illatát.
4. Virágzás után, május közepétől aztán általában berobban egy erőteljes növekedés, ami egészen szeptemberig tart. Ez az az időszak, amikor a sárkány elszabadul, és csak nő, és nő, és nő. Ilyenkor nagyon fontos beavatkozni:
5. Minden ostort, azaz a hosszú hajtásokat, ha elérik a 90-100 cm hosszúságot, visszavágunk 1-2 rügyre. Ezzel serkentjük az elágazódást: a növény több, rövidebb hajtást fog nevelni, amin zömében virágrügyek képződnek.
6. A növekedést nem csak a metszés fogja vissza, hanem a magok megérlelése is, emiatt nyárra érdemes a bokrokon képződő hosszúkás, babhüvelyre emlékeztető terméseket is meghagynunk.
7. Az életképes, jó körülmények között élő lilaakácok a leggyorsabban növekedő fajok közé tartoznak: hetente akár 30 – 40 cm-t is képesek nyúlni az ostorok. Emiatt nyáron szinte folyamatosan kell metszeni: évente 5 – 6 alkalommal is érdemes hozzányúlni a bokrokhoz. Erre 2 – 3 hetenként is szükség lehet.
8. A fajták növekedése és virágzási hajlama eltérő. Bőségesen virágzik a japán származású ’Issai’ fajta, vagy például a ’Golden Dragon’. A sötétlila, teltvirágú ’Black Dragon’ viszont nem hoz termést, a nyári energiáit a növekedésre fordítja, ezért nagyon intenzíven kell metszeni. Közepes növekedésű, viszont óriási, akár 1,0 m hosszúságú fürtöket nevel a ’Macrobotrys’ fajta. Viszonylag gyengén nő, sőt, még az ostorain is képes virágzani az ’Alba’ nevű, elegáns, hófehér virágú változat. (Ő egy abszolút érdekesség, hiszen őrületes paradoxont hordoz a nevében: fehér virágú lilaakác.)

Fontos hangsúlyozni, a sárkányunk egy óriási növény lesz majd, nem ritkák a 10 – 15 m méretű tövek, ezért csak oda telepítsük, ahol bőségesen áll rendelkezésére tér, rengeteg fényt kap, és akad egy tartós támrendszer is. A lilaakác ostorai képesek érzékelni a támrendszer elemeit. Ha valamihez hozzáér, az érintés oldalán azonnal leáll a hajtás növekedése, a másik oldalon viszont őrületes sebességgel elkezdenek osztódni és megnyúlni a sejtek. Ennek köszönhetően képes megragadni bármit és körbetekeredik oszlopokon, fatörzseken, kerítésen, ami nem mindig szerencsés. Ha nem akarjuk, hogy rátekeredjen a támrendszerre, mert annak mondjuk évente felületkezelési igénye van, akkor a fiatal hajtásokat óvatosan fejtsük le az oszlopokról, és inkább kötözéssel rögzítsük a növényt.

Kötözéskor arra kell ügyelni, hogy a szár idővel vastagodik, és emiatt a növényt nyolcas kötéssel, lágy kötözőanyaggal rögzítsük az oszlopokhoz. A kötéseket érdemes rendszeresen ellenőrizni, évenként cserélni.

***

Hazánk talán legnagyobb és legszebb lilaakác gyűjteménye Budapesten, Zuglóban, a Varga Márton Kertészeti Technikumban található. Itt összesen kilenc fajtát lehet teljes pompájában megcsodálni. Az április végi, május eleji virágzás kötelező olvasmány minden lilaakácrajongónak. És csak óvatosan… a virágzó gyűjtemény szépsége könnyen függőséget okozhat…

Kaszab László