hírek

Ajánlott örökzöldek a kertbe és a fajtanevek fontossága

Ajánlott örökzöldek a kertbe és a fajtanevek fontossága

Gyakran érkezik hozzám a kérés, hogy magyarul adjam meg a növények neveit. Egyáltalán miért használjuk mi, kertészek a latin neveket? Hogy okosabbnak tűnjünk? Természetesen nem erről van szó. Szomoru Miklós cikke a latin nevek fontosságáról!

A nemzetség- és fajnevek is fontos információkat hordoznak. Míg a magyar nevek nagyon gyakran tájegységenként változnak, a világon mindenhol ugyanezekkel a latin nevekkel találkozhatunk, így egy angol, egy ausztrál vagy egy japán kertész is pontosan tudni fogja, melyik növényről van szó.

A magyar elnevezések gyakran attól függnek, ki hol született. Csak a begóniának hallottam már az alábbi neveit: jegecske, Mária könnye, cseppecskevirág, cukorvirág. Az is sűrűn előfordul, hogy helytelenül is használnak magyar elnevezéseket. A jezsáment sokan hívják jázminnak, a liliomfát tulipánfának. Tudatos növényválasztásnál, egy kert tervezésénél különösen fontos, hogy ismerjük a növény pontos, végső méreteit, a gyökérrendszer nagyságát, hogy hoz-e termést, vagy hogy esetleg mérgező-e. Ebben segít a kettős nevezéktan, illetve a „harmadik név”, amelyet a nemesítő ad. Ez határozza meg, hogy a növény pontosan mekkora lesz, milyen a várható lombszíne, virágszíne.

Jó példa erre a babérmeggy latin neve, a Prunus laurocerasus, ami a leggyakrabban ültetett lombos örökzöld cserjénk. De attól függően milyen fajtanév van a papírjára írva, egészen más habitusú cserjéket nevelhetünk belőlük. A Novita a legnagyobbra növő, akár 4-5 m nagyságot is el tud érni. A Mari és Teri talajtakaró típusok, inkább széltében, a talaj felszínén elterülve nőnek. A Green Torch oszlopos típus, oldalra nem igazán terjed, felfelé törő habitusú, kiváló választás kerítés mellé sövénynek. A Manó pedig törpe, maximum egyméteres magasságot ér el. Jól emlékszem, mikor egy hölgy küldött nekem képeket a babérmeggysövényéről, ami tízéves volt már, és még mindig csak 80-90 cm körüli magasságú volt. Sajnos a várt takarás a szomszédtól nem valósult meg, mert a hölgy a Manó fajtát választotta.

Ne vásároljunk tehát olyan kertészetben, ahol nincs pontos megjelölése a növényeknek. Láttam már barkácsáruházban „örökzöld mix” megnevezésű növényeket. Ezeket semmiképpen se vásároljuk meg, hiszen nem lehet tudni, mekkora növényeket viszünk a kertünkbe. Pár év alatt óriásira tudnak nőni egyes fajták, és nagy gondot okozhatnak a ház vagy a szomszéd kerítésének közelébe ültetve. Én magam egy egészen kisméretű arany cédrust ültettem 9 éve, és mára 5 méter nagyságúra nőt. Természetesen a nagy kertemben van helye, de egy kis, társasházi kertben nagy gondot tudna okozni pár év alatt.

A babérmeggy után a második legkedveltebb, lombos örökzöld a korallberkenye. Gyönyörű piros hajtásaival kora nyáron fantasztikus látványt nyújt, de nagyon szépen virágzik is.
Személyes kedvencem a Red Robin és a Cardinal Rouge. A korallberkenyéből is létezik törpe típus, a Little Red Robin, ami sosem lesz nagy takarást biztosító cserje.

A fáknál és a lágyszárú évelőknél is ugyanez a helyzet. A Tilia cordata egy hatalmasra növő, meseszép hársfa, de a Greenspire fajtája már jóval kisebb méretű, kisebb kertekbe is ideális választás. Mindkettő kislevelű hárs, de egészen más a végső méretük.

Gyakran látni a nemzetség és a faj név között egy „x” betűt – ez a hibrideket jelöli. Ettől nem kell tartani, nem génmódosításról van szó, a legjobb tulajdonságot hozzák össze a két szülő növényből; így jön létre egy-egy új jobb tulajdonságokkal bíró faj. Például a lisztharmatra ellenálló rózsa, vagy a nem csak savas talajban megélő magnólia. Mindezek ismeretében érdemes a kertészetekbe ellátogatni, és tudatosan, a helynek megfelelően kiválasztani a növényeket.

Nézzünk pár általam nagyon kedvelt lombos örökzöldet, melyek egész évben takarást biztosítanak, bírják az egyre száradó és melegedő magyar klímát, és még esztétikusak is.

Elaeagnus x ebbingei: széleslevelű ezüstfa, hazánkban őshonos és igen invazívan terjedni tudó faj.

Elaeagnus angustifolia: a keskenylevelű ezüstfa (lombhullató) és az Elaeagnus pungens (örökzöld) keresztezésével hozták létre. Hamvas ezüstös leveleivel és ősszel nyíló hihetetlen illatos virágaival kiváló sövénynövény. De szoliterként is lehet ültetni. Vannak sárgás, arany levélszélű változatai is (pl: Limelight, Variegata, Coastal Gold). Nagyon jól tolerálja a metszést is. Akár kis fácskának is nevelhetőek. Bírja a fagyokat és a nagy meleget is, a tartósabb szárazságot is. Napos és árnyékos helyen is jól teljesít.

Photinia x fraseri: korallberkenye. Lombos örökzöld, melynek különleges dísze a tavasz végén,
nyár elején pirosan kihajtó, új levelei. Pár hétig tartja is a pirosas színt, de később is megmarad a bronzos, pirosas levélzete. Fényhiányos, árnyékos helyen azonban zöld marad, nem pirosodik be. Tavasz végén csodás virágokkal is megajándékoz. Nyírható, metszhető, de természetesen érdemes megvárni a nyár közepét a metszéssel, hogy tudjunk gyönyörködni a piros hajtásaiban.


Viburnum x pragense: prágai bangita. Egy csodás, nagyon strapabíró lombos örökzöld cserje.
Betegségeknek is ellenálló, nyár elején hozza fehér virágait, melyek ellepik az egész bokrot.
Kifejezetten várostűrő, bírja a szennyezett levegőt is. Aszályos időszakokat is kiválóan átvészeli.

 

Szomoru Miklós

Egy kertész kertje Pilisszentkereszten

2023.08.08