hírek

Igazi csoda a saját méhlegelő - De hogyan kell kialakítani?

Napjainkban egyre divatosabbá válnak a méhlegelők a kiskertekben is. Nem véletlen, hiszen amellett, hogy az udvarok éke lehet a pipacs, a búzavirág és számos vadvirág, addig ökológiai szempontból is nagyon fontosak az ilyen foltok, szegélyek. Azok ugyanis búvó-, szaporodó- és táplálkozóhelyet biztosítanak a legkülönbözőbb hasznos rovaroknak, beporzóknak. De hogyan lesz szép vadvirágos méhlegelőnk?

1. lépés: válasszunk helyszínt és magkeveréket

Az egyik legfontosabb kérdés a méhlegelő kialakításakor, annak helye. Fontos, hogy minél háborítatlanabb legyen, de közben illeszkedjen a kertünk képébe, és lehetőleg bármikor gyönyörködhessünk benne. Az sem baj, ha több foltot alakítunk ki. Sőt, a különböző hasznos rovarfajoknak a mozaikosság előnyt jelent.

Persze nem feltétlenül kell kertben gondolkodni. Méhlegelőt a balkonon is kialakíthatunk egy virágládában, cserépben.

Ha pedig már szó esett a mozaikosságról, akkor a fajok számában és jellegében is érdemes a változatosságra törekedni. Egyrészt nem minden ízeltlábúnak felel meg minden növény, másrészt fontos, hogy ne csak térben, hanem időben is gondolkodjunk, és mindig legyen néhány nektárt kínáló faj a méhlegelőnkben.

A kertészetekben egyébként egyre több magkeverék kapható ilyen célra. Ezekben népszerű faj többek között a mustár, a pohánka, a pipacs, a búzavirág, a szarkaláb, a somkóró, a kígyószisz, de számos hereféle vagy bükköny is szóba jöhet. Arról, hogy milyen növények mely rovarfajok számára kedvezőek, egy következő cikkünkben írunk, ahogy a méhlegelők közelében fellelhető rovarokat is abban ismertetjük.

2. lépés: mikor és hogyan vessük?

A méhlegelőket tavasszal és ősszel is kialakíthatjuk. Az elmúlt évek száraz, rendkívül forró nyarai miatt általánosan elmondhatjuk, hogy ami ültetési és telepítési munkát ősszel elvégezhetünk, azt tegyük is meg. Nincs ez másként a méhlegelőkkel sem - persze, ha azt a magkeverék engedi, és nem olyan egynyári fajokat tartalmaz, amiket kifejezetten tavasszal ajánlatos földbe juttatni.

Ha tehát lekéstünk az őszi vetésről, vagy eleve tavasszal akartunk neki fogni, akkor sincsen probléma. Kicsit több odafigyeléssel, a kezdetekben – és indokolt esetben - némi esővíz felhasználásával szintén csodaszép méhlegelőt varázsolhatunk a kerítés mellé, a fák köré, kertünk bármely pontjára.

Míg az őszi vetés időpontja általában augusztus vége, illetve szeptember, addig a tavaszi március vége, április. Utóbbinál azonban fontos figyelemmel lenni az időjárásra is, hiszen érdemes a nagyobb hidegeket, fagyokat követően megkezdeni a munkát.

A terület kialakításánál két módszer is létezik. Hagyományos esetben ásóval vagy ásóvillával átforgatjuk a talajt, azt megtisztítjuk a gyomoktól, gyökerektől, átnedvesítjük, majd kiszórjuk a magkeveréket. Mivel a vadvirágok jellemzően aprómagvúak, így fontos, hogy azok egyenletesen kerüljenek a kijelölt területre, illetve az is, hogy a munka végén ne nyomjuk őket túl mélyre sem. A kiszórt magokat ugyanis hengerrel, kapával, de akár gereblyével vagy más szerszámmal tömködjük bele a földbe. Végezetül ismét öntözzük meg a vetett területet.

A másik módszer az egyre népszerűbb talajkímélő megoldás. Ebben az esetben nem lesz szükség ásóra és talajforgatásra, mindössze némi ragasztótól megszabadított kartonpapírra, amit a kívánt helyre fektetünk. Ezt beöntözzünk, majd virágföldet vagy jó minőségű komposztot szórunk rá 5-6 centiméter magasan. Ebbe vetjük el az apró magjainkat. A módszerrel nem bolygatjuk a talajt, nem zavarjuk meg a talajéletet, de egyúttal a gyomnövényeknek gátat szabtunk.

3. lépés: ápolás és fenntartás

Egy jól kialakított méhlegelővel már nem sok gondunk lesz. Ha megfelelő sűrűségben vetettük el vadvirágainkat, akkor azok állománya elnyomja az esetleg kelni készülő gyomokat. Ha az elején, a felásás után mégis előbújna néhány libatop vagy egyéb pionír, akkor azokat kézzel távolítsuk el.

Az öntözést a takarékosság jegyében alapvetően nem javasoljuk, ám ha túl nagy a szárazság, némi esővízzel felfrissíthetjük méhlegelőnket. Ezek a növényfajok ugyanakkor viszonylag jól bírják a csapadékhiányt, illetve zárt állományuk tovább őrzi a nedvességet mint egy hagyományos virágágyás, és ha van némi reggeli, hajnali pára is akad, akkor azt szintén hatékonyan gyűjtik be és tárolják.

Kaszálást, illetve vágást kizárólag az első magszórás után végezzünk, azt is próbáljuk szakaszosan, mozaikosan, hogy többkorú állományunk alakuljon ki.

Akár egy zsebkendőnyi területről, akár négyzetméterekről beszélünk, a méhlegelő meghálálja a törődést, és az egész szezonban nyújt látni valót – csodálatos virágokat és változatos élővilágot egyaránt.

+ Tippek:

- Ismerjük meg a rovarfajokat!

Napjainkban már sokféleképpen megismerhetjük a méhlegelőnkbe érkező vendégeket. Kiváló határozókönyvek állnak a rendelkezésre, de a Google is egyre jobb találatokat ad egy-egy fotóra is. Emellett applikációkat is használhatunk az állatok meghatározásra, sőt a közösségi oldalakon több csoportba is működik, amelyekben kérdéseket tehetünk fel tapasztaltabb társainknak a különböző fajokról.

- Telepítsünk rovarhotelt

A méhlegelő közelébe érdemes rovathotelt, vagy méhhotelt, darázsgarázst is telepíteni.

- Ha nincsen kertünk, készítsünk virágbombát

Akkor sem kell csüggedni, ha valakinek se kertje, se balkonja nincsen, hiszen készíthetünk virágbombát is, amivel szebbé tehetjük tágabb környezetünket. De mi ez, és hogyan kell elkészíteni? Hamarosan, egy következő cikkünkben eláruljuk!

- Gyűjtsük a magokat!

Érdemes figyelni méhlegelőnk vadvirágaira, hiszen többségük jól gyűjthető magokat hoz, így saját magunk is összeállíthatjuk következő évi magkeverékünket.

2023.04.15