1. Orvosi zsálya

 

Ismert gyógynövény a Földközi-tenger északi partvidékéről származó orvosi zsálya (Salvia officinalis), amely akár 80-100 cm magasra nőhet. Fásodó szárú, bokrosodó félcserje, lándzsás alakú levelei ezüstöszöld színűek, molyhosan szőrözöttek. Liláskék, enyhén illatos, összetett álfüzér virágzata késő tavasszal, nyáron nyílik. 

 

A zsályát ültessük a kert napos, meleg, déli fekvésű részébe. Kifejezetten kedveli a meszes talajt, az ültetőgödrébe tegyünk érett komposztot. Bár a többéves zsályabokrok jól tűrik a szárazságot, hosszabb csapadékmentes időjárás esetén ezeket is öntözzük. Mivel enyhén fagyérzékeny, télen érdemes a tövét száraz levelekkel, szalmával, apró ágakkal takarni. Májusban, amikor már nem várhatóak fagyok, 8-10 cm-re vágjuk vissza a hajtásokat. Nyáron, a virágzás után metsszük vissza, hogy bokrosodjon. Magról, palántázással és dugványozással szaporítható. A dugványozás hatékony szaporítási módja, amelyhez a 10-12 cm hosszú hajtásdugványokat a virágzás után vágjuk meg az anyanövényről. A dugványok alsó részéről távolítsuk el a leveleket, majd a dugványokat 2-3 cm mélyen dugjuk homok, talaj és átszitált komposzt keverékébe, öntözzük rendszeresen őket. 

 

Az orvosi zsálya fertőtlenítő hatású, energetizáló, feszültségoldó, izzadáscsökkentő, emésztést javító hatású. A leveleiből készített főzet rendkívül jól alkalmazható a menstruációt megelőző és a menstruáció napjaiban fejfájás, hangulatingadozás esetén. Fontos megjegyezni, hogy várandósság és szoptatás alatt, illetve 12 évnél fiatalabb gyermekek részére fogyasztása nem javasolt.

 

2. Muskotályzsálya

 

A Földközi-tenger partvidékén és a Kaukázusban őshonos muskotályzsálya (Salvia sclarea) leveleinek és virágainak mézes, ámbra illata már messziről érezhető.  Első évben tőlevélrózsát fejleszt, amely áttelel, a második évben hozza szárát, majd lila színű virágait. Szára akár másfél méter magasra nőhet, ezüstöszöld, selymes levelei nagyméretűek. Terebélyes virágai pirosas-lila vagy lila színűek, 30-40 cm hosszú álfürtöt alkotnak. 

 

A muskotályzsálya meleg- és fénykedvelő, ültessük a kert déli fekvésű részébe. A muskotályzsályát egyszerűen termeszthetjük magról vagy palántázással. Kedveli a tápanyagban- és humuszban dús, laza, jó vízáteresztő képességű talajt. A fiatal növényeket öntözzük rendszeresen, a kifejlett növények jól tűrik a szárazságot. 

 

A muskotályzsálya teája feszültségoldó, nyugtató, pozitívan befolyásolja a női hormonháztartást. Fogyasztása a premenstruációs szindróma napjaiban ajánlott természetes fájdalomcsillapító és közérzet javító hatása miatt. Klimax esetén a népi hagyományok a muskotályzsálya teájának fogyasztását ajánlják a kellemetlen tünetek (fejfájás, kedélyingadozás, hőhullámok) enyhítésére. A muskotályzsálya emellett rendkívül jól alkalmazható kimaradó menstruáció esetén is. A muskotályzsálya fogyasztása gyermekek, várandósok és szoptató édesanyák részére nem ajánlott.

 

3. Citromfű

 

Dél-Európában és a Kelet-Mediterránon őshonos növény az erőteljesen citrusos illatú citromfű (Melissa officinalis). Lágyszárú, évelő növény, akár 1 m magasra is nőhet, bokrosodó, terjedő tövű. Föld alatti gyöktörzséből vízszintesen fejlődő, tarackló sarjak nőnek. Keresztben átellenesen álló, fogazott szélű, tojásdad levelei élénkzöld színűek, aromás illatúak, a levéllemez enyhén szőrözött. Apró méretű, krémfehér színű, álörvökben elhelyezkedő ajakos virágai enyhén illatosak, júliusban nyílnak. Makkocska termései aprók, fényesek, fekete színűek, tojásdad alakúak.

 

Ültetés előtt ássunk el a földben egy fémkeretet, hogy megakadályozzuk gyors terjedését, mert a citromfű tarackoló sarjai segítségével könnyen belepheti a kert nagy részét. A citromfű meleg- és napfénykedvelő, ezért ültessük a kert napos, szélvédett részébe. Tápanyagigényes, ezért az ültetés előtt szórjunk az ültetőgödörbe szarvasmarhatrágya granulátumot és érett komposztot. Cserépben, balkonládában is termeszthető, de ilyen esetben gondoskodjunk rendszeres öntözéséről. Jól tűri a szárazságot, de vízhiány esetén fejlődése lelassul, esetleg leáll, ezért nagyobb szárazság esetén öntözést igényel. Legsikeresebben palántázással és tőosztással szaporítható. A tőosztást tavasszal vagy kora ősszel végezzük. A tőosztás során óvatosan ássuk ki az anyanövényt a földből, majd válasszuk szét több részére. A töveket minél hamarabb ültessük el és öntözzük be alaposan.

 

A citromfű forrázata a népi gyógyászat szerint erősíti az idegrendszert, segít szorongás, nyugtalanság esetén, hozzájárul a kiegyensúlyozott és pihentető alváshoz. Teája önmagában fogyasztva vagy gyógynövény keverékek alkotójaként is élvezetes. 

 

4. Körömvirág

 

Nem csak a női patikában kap nagy szerepet a gyulladáscsökkentő, sebregeneráló hatásáról ismert körömvirág (Calendula officinalis), mely a Földközi-tenger vidékén és Ázsia nyugati részén őshonos. Egyéves, lágy szárú, fészkesvirágzatú növény. Karószerű gyökérzete mélyre hatoló, szögletes szára rövid szártagú, 40-60 cm magas. Lándzsás alakú levelei alig fogazottak, élénk narancssárga színben pompázó fészekvirágzata 3-8 cm átmérőjű. Karomra emlékeztető kaszattermései világosbarnák, 3 évig őrzik meg csíraképességüket.

 

 A körömvirág meleg- és napfényigényes, ezért a kert napos részébe ültessük. A szárazságot jól tűri, öntözni csak aszály idején szükséges. A talaj típusára nem különösebben érzékeny, de intenzív növekedése tápanyagokban gazdag, könnyen melegedő, jó vízgazdálkodású talajban jellemző. Magról már márciusban vethető szabadföldbe. A vetőmagokat 2-3 cm mélyen vessük, az optimális sor- és tőtávolság 40 cm x 5-10 cm. Virágzása június elején kezdődik és egészen őszig hozza virágait.

 

A körömvirág virágzatából készíthető krém, mely hidratáló, gyulladáscsökkentő, sebgyógyító és nyugtató hatású. A körömvirág teája sejtvédő hatású, gyulladáscsökkentő, nyugtató, valamint gyomorproblémák, gyomorfekély gyógyítása esetén ajánlott.

 

Megjegyzés:

A gyógynövények hosszú távú alkalmazása esetén egyeztessünk kezelő orvosunkkal vagy okleveles fitoterapeutával.