Az apróhagymások

Az apróhagymás dísznövények nyílnak a legkorábban. Van egyfajta vadvirág-hangulatuk, talán azért, mert a legtöbbük tényleg vadvirág: minden különösebb nemesítés nélkül kerültek be a kertekbe. Közülük legkorábbi a hóvirág. Meglepő, milyen sok fajtája, faja van. Az erdeinkben előforduló kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) egy védett faj, emiatt jobb békén hagyni, és csak a természetben gyönyörködjünk benne.

Kapható viszont a kereskedelemben egy nagyobb virágú, és még korábban nyíló, sokszor már januárban virágzó faj, a török vagy pompás hóvirág (Galanthus elwesii). Általában ez a nyitány a hagymások tavaszi szimfóniájában, úgyhogy kötelező minden kertbe ültetni néhány tövet. Könnyen és jól szaporodik, hamar össze lehet vele barátkozni. Érdemes az előkertbe rakni, mert ilyen korán a kert egyéb részeit még nem használjuk. A bejáratok környékén viszont már a tél utolsó heteiben jelzi, hogy közeleg a tavasz. Van egy közeli rokona, ami szintén nem védett nálunk a Galanthus woronowii, és gyakran forgalmazzák. Kicsit később nyílik, de még jócskán a téli időszakban. A hóvirágok erdei aljnövények, ám fénykedvelők. Olyan korán nyílnak, amikor a fák még nem lombosodtak ki, így jutnak napfényhez. Az életük nagy részét azonban hűvös, árnyékos helyen töltik, emiatt érdemes őket északias tájolásba, árnyékba ültetni.

A hóvirágok után következnek a sáfrányok, vagy közkeletű nevükön a krókuszok. Szinte minden színben képviseltetik magukat: lilák, sárgák, rózsaszínűek, de akadnak fehér, sőt tarka változatok is. A virágaik rövidebb ideig nyílnak, mint a hóvirágok, ezért érdemes több fajtát társítani – így elhúzható a virágzásuk.

Velük egyidőben díszít az egyik legszebb nevű faj: a kikeletnyitó téltemető. A státusza érdekes. Nem honos nálunk, ezért nem is lehetne védett, azonban a valamikori kastélykertekből néhány állománya kiszökött és meghonosodott hazánk erdeiben is. Ezek a példányok védettek, de mindemellett a kereskedelemben beszerezhetők apró, aszott kis gumócskái is. Ültetés előtt érdemes beáztatni, és mivel melegkedvelő, naposabb fekvésbe ültessük. Magról könnyen szaporodik: ahol jól érzi magát, ott nagyobb telepeket is képez.

A tavaszi apróságok legelegánsabb képviselője a recéshagymájú nőszirom (Iris reticualata). Az alapfaj virága lilás, bíbor árnyalatú, de vannak, kékes, sőt fehér fajtái is. Végtelenül ellenálló és hosszúéletű faj. Virágai napokon át díszítenek, nagyon jól bírják a hideget: a hó, a fagy sem árt nekik. Hagymagumói éveken keresztül a helyükön hagyhatók, így idővel nagyobb csoportokat képeznek, és nyíláskor virágcsokrokhoz hasonló látvánnyal dobják föl a kertet. Napfényes sziklakertekben, virágágyásokban, de akár fűfelületekben is nagyon jól mutat. Levelei elvirágzás után megnyúlnak, viszonylag lassan húzódnak vissza, emiatt az első fűnyírással érdemes várni anyák napjáig.

A gyepbe ültethetők a csillagvirág (Scilla sp.) nemzetség képviselői is. A kék színt kedvelőknek az alapfaj lesz a kedvencük, de ennél is különlegesebb a fehér változat: a friss, harsogó zöld pázsitban elképesztően jól mutat. A hófény (Chinodoxa sp.) és a puskinvirág (Puschkinia) fajok, fajták is nagyjából hasonlóan használhatók, csakúgy, mint a botanikai tulipánok és nárciszok. Mivel ezek alapfajok, egészen jól bírják a viszontagságokat, hosszabb életűek és ellenállók.

Az apróhagymás vadvirágok megjelenésüknél fogva a kertek természetesebb részein, oldott, szabálytalan foltokban kiültetve mutatnak a legjobban. Sziklakertekbe, a fűfelületek ritkábban használt foltjaiba, cserjék ágai alá vagy a fák tányérjába érdemes ültetni őket. A legkorábban virágzó cserjékkel társítva a legizgalmasabbak. A kikeleti bangita (Viburnum bodnatense ’Dawn’) rózsaszín fürtjei minden hagymás mellett tökéletes kiegészítők: érdemes emiatt egy ilyen bokrot körülültetgetni az apróságokkal. Ezek a picike virágok nagyobb tömegben érvényesülnek igazán, ezért ne aprózzuk el alkalmazásukat: ne egyesével, ne is sorokba rendezve ültessük őket, hanem jó nagy, szabálytalan alakú foltokat alkossunk belőlük. Éveken át a helyükön maradhatnak, nem igénylik a rendszeres átültetést. 5-6 évenként elegendő szétrakosgatni a besűrűsödött állományokat.

Magasabbra növő hagymások

A március és az április már a magasabbra növő hagymások időszaka. Ilyenkor nyílnak a tulipánok, a nárciszok és a jácintok. Végtelen mennyiségű fajta áll rendelkezésre, többezer növényből válogathatunk. Mivel virágaik csak néhány napig nyílnak, ezért különösen fontos többféle fajtát társítani, így a tulipánszezon akár egy hónapra is széthúzható.

A fajták társításánál figyeljünk a magasságokra is. A hasonló növekedési erélyű csoportok mutatnak jól egymás mellett, de úgy is eljárhatunk, hogy a magasabb fajtákat hátrébb, az alacsonyabbakat pedig a nézőpontokhoz közelebb ültetjük. Sose kerüljenek azonban a kisebb növények a nagyobbak mögé, mert így eltűnnek a szemünk elől, nem érvényesülnek. A tulipánok többsége nemesített, kényesebb növény, ezért magukra hagyva legyengülnek az állományok, idővel elveszítik a díszítő értéküket. A fajták zöme azonban kis odafigyeléssel fenntartható.

Elnyílás után a virágfejeket pattintsuk le, hogy a növény ne használjon el energiát a termésképzésre, a magvak megérlelésére. Biztosítsunk megfelelő mennyiségű vizet, és érdemes kijuttatni kisebb mennyiségű tápoldatot is a számukra. Mindenképp várjuk meg, míg a levelek elsárgulnak, elszáradnak, és csak ezután távolítsuk el azokat. Az adott év új hagymája a virágzás után képződik, emiatt fontos a víz és a tápanyag jelenléte, és emiatt kell megvárni a teljes visszahúzódást, a vegetációs idejük végét. Ez hazánkban általában a tavasz végére, a nyár elejére tehető. Ezután érdemes a hagymákat kiszedni, a sarjakat az anyahagyma körül eltávolítani, és a növényeket egyesével szétültetni. Legalább 10-12 cm legyen a tövek között, de a nagyobb fajták nagyobb hagymái 20 x 20 cm-es sor-, és tőtávolságot is meghálálnak. Ha tápdús közegbe kerülnek, a kezdetben egyetlen levelet hozó sarjhagymák 2-3 év alatt elérik a virágzóképes méretet, főleg akkor, ha jó minőségű, tápdús talajba kerülnek és bőséges a fényellátottságuk is.

A nárciszok és a jácintok nem nevelnek minden évben új hagymát, ezért hosszabb ideig helyben hagyhatók. Nem ritkák a 10 évnél is öregebb, de virágzóképes, csokrosan nyíló állományaik sem. A virágok fejei azonban általában egyre kisebbek és kisebbek lesznek, emiatt néhány évente ezeket a töveket is érdemes szétültetni.

A nemesített, magasabb fajok és fajták leginkább hagymás ágyásokba kiültetve mutatnak a legjobban. Ha hosszan elnyíló virágágyást szeretnénk, legalább 8-10 faj fajtáinak hagymáit keverjük össze, és így ültessük ki az állományt. Ha egységes ágyásokat telepítünk, színfoltképző hatásuknál fogva azok is látványosak lesznek, de mindössze 3-4 napig hozzák majd ezt az élénk színhatást, utána kissé ingerszegényebb a megjelenésük. Ez utóbbit úgy lehetséges megelőzni, ha a hagymásokat kétnyáriakkal társítjuk. Az ültetésnél jó mélyre rakjuk a hagymákat, majd az állomány fölé ültessünk sekélyen gyökeresedő árvácskákat, százszorszépet, nefelejcset vagy illatos violákat. Az ilyen kétszintes ágyások már az ősztől díszítenek, tavasszal pedig elképesztő színkavalkádot, vibráló látványt adnak. Ez utóbbi megoldások inkább mértani környezetbe, szabályos vonalvezetésű kertek és parkok ágyásaiba illeszkednek, de sírokon, kőedényekben, balkonládákban is remekül mutatnak.

A hagymások felhőkarcolói

Végezetül akad a hagymásoknak néhány olyan képviselője, ami még a fenti fajoknál is nagyobbra nő. A császárkorona (Fritillaria sp.) és a liliomok (Lilium sp.) fajtái akár méteres magasságot is elérnek és hihetetlenül látványosak. Különlegességük akkor érvényesül igazán, ha egyesével vagy esetleg néhány egyedből álló kisebb csoportba ültetjük őket. Az ilyen szoliter növényeknek remek kiegészítői a gyeppótlók, az árnyéki évelők és talajtakarók. Az alacsonyabb növényfelületből kiemelkedő csodálatos, királyi megjelenésű hagymások igazán megkapó látvány nyújtanak, de sajnos csak néhány napig díszítenek. Ezért is fontos néhány alázatos faj köréjük, hogy elnyílásuk után se maradjon üresen a kertnek ezen területe, maradjon valami, ami a következő virágzásukig kárpótol bennünket.

A kevesebb néha több

A hagymás növények csoportja nagyon változatos, rengeteg egyéb képviselőjük van. Az ananászliliomok, a lovagcsillagok, az őszi kikericsek és vetővirágok, a nyári tőzikék is mind-mind ide tartoznak: érdemes tehát még jobban megismerni a csoportot, és felfedezni, kipróbálni minden ritkaságot és újdonságot. Vigyázni kell azonban velük, mert olyan vonzóak, olyan csodaszépek, hogy a gyűjtőszenvedélyt könnyen lángra lobbantják… ha valaki utánaolvas a hollandiai tulipánláz történéseinek egészen meglepő történelmi tényekkel szembesülhet. Úgyhogy csak csínján! Minden kertben ott a helyük, de azért jusson élettér a többieknek is!