Mediterrán hangulatban: a citrom termesztése

A ma ismert citrom a középkorban jelent meg Európában, ahol ekkor még elsősorban orvosszerként használták. Ősi típusai a Himalája déli területein teremnek, ma már a világ számos helyén termesztik.

A citrom jellemzői

 

A citrom (Citrus limon) a Citrus nemzetség tagja, a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozik, cserje vagy kisfa. Erőteljes, felfelé törő ágrendszert fejleszt, fiatal hajtásai kezdetben zöldek, majd 1 év után szürkésbarna színűek lesznek, megfásodnak. A citrom viaszos, élénkzöld levelei kemény tapintásúak, szélük enyhén fogazott, a vesszőkön szúrós, tövisszerű képződmények találhatók. Illatos, nagyméretű virágai a levelek hónaljában fejlődnek. A virágok öt fehér sziromlevélből állnak, közepükön jól látszódik a termő és a porzók, de gyakran láthatóak fejletlen termőjű virágok a növényen. A virágok általában tavasszal nyílnak, de léteznek egész évben virágzó citromfajták is. A citromfa februárban, márciusban érő termése csücsökben végződő, hosszúkás alakú, kezdetben zöld, éretten sárga színű. A sárga színű gyümölcsök sokáig a fán maradhatnak, a nem teljesen éretten leszedett citromok utóérnek. A gyümölcsöket a kocsánnyal együtt vágjuk le egy éles késsel vagy ollóval, a citrom így sokáig tárolható. A citromban A-, B-komplex-, C-, valamint P-vitamin található. A gyümölcs héjában található olajmirigyek nagy mennyiségben tartalmaznak illóolajat. A termésház többrekeszes, az itt képződő magok fehéressárga színűek.

 

A citromfa termesztése

 

Hazákban a citromfát cserepekben tudjuk nevelni. Tavasztól késő őszig a kertben, teraszon tartható, szabadban tartva lombozata dúsabb, egészségesebb, a kártevőkkel szemben ellenállóbb lesz. A citromfát erős napsütéstől és széltől védett helyre tegyük. Nyáron gyakran öntözzük földjét, valamint kézi vízpermetezővel a leveleit is permetezzük lehetőleg összegyűjtött esővízzel. Az időjárástól függően szeptemberben vagy októberben vigyük a citromfát hűvös (3-5°C), világos, zárt helyre. A tél folyamán minimális öntözést igényel, az ilyenkor tapasztalható részleges lombhullás természetes folyamat, nyáron a citromfa ismét besűrűsödik majd.

 

A citromfa a semleges vagy enyhén savanyú kémhatású, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Átültetése során használjunk savanyú tőzeg, érett, átrostált komposzt és virágföld keverékét, amihez szarvasmarhatrágya granulátumot is keverhetünk. A citromfa tápanyagigényes, ezért tavasztól nyár végéig havonta tápoldatozzuk.

 

A citromfát az első néhány évben az új hajtások visszacsípésével tudjuk alakítani. A többéves növények koronáján csak ritkítást végezzünk, a citromfát nem kell tavasszal visszametszeni. Az első termés évében csak 1-2 termést hagyjunk beérni, ezzel biztosítva a fa egyensúlyát és ösztönözve a növényt a zöldtömeg fejlesztésére. 

 

A citromfa kártevői

 

A citromfa gyakori kártevői a takácsatkák, a gyapjastetvek, a levéltetvek és a pajzstetvek. Miután valamelyik kártevő megtámadta a citromfát, a korompenész is megjelenhet a hajtásokon, leveleken. A takácsatkák ellen a kénporozással vehetjük fel a harcot. A kénporozás előnye, hogy a hatóanyag a citromfa nedvkeringésébe, szöveteibe, sejtjeibe nem kerül be, csak a növény felületén tapad meg. A tetvek ellen lemosópermetezéssel védekezhetünk.

 

Citromfa a lakásban

 

A citromfát a lakásban is nevelhetjük, de a szobában nevelt növény több törődést, odafigyelést igényel. A fűtött, alacsony páratartalmú helyiségben a citromfán gyakran vízhajtások fejlődnek, hirtelen levélhullás figyelhető meg. Ez ellen a legjobban úgy tudunk védekezni, hogy a fűtési szezonban a citromfát a lakás leghűvösebb részébe, a fűtőtesttől távol tartjuk, a leveleket lombpermetezéssel öntözzük. A legideálisabb a fűtetlen, 3-5°C körüli szoba lenne télen a citromfa számára.

 

A citrom szaporítása

 

Bár a citrom termeszthető magról, ezek a növények általában gyenge minőségű gyümölcsöt hoznak, ezért a magcsemetéket szemzeni vagy oltani ajánlott. A szemzésre vagy az oltásra a 2-3 éves csemeték már alkalmasak. A citrom dugványozással is szaporítható. A dugványok tavasszal vagy nyár elején hamar (5-6 hét) megerednek. A dugványozáshoz 2-3 leveles, nyugalomban levő hajtásokat használjunk. A dugványokat homokkal kevert humuszos földkeverékbe dugjuk el 2-3 cm mélyen. Az eredményesebb dugványozás érdekében az alsó levelet távolítsuk el, míg a felső level(ek)et vágjuk felére vissza. A dugványok földjét mindig tartsuk nedvesen. A hajtásfejlődés megindulása után ültessük a meggyökeresedett növényeket külön cserepekbe.

 

Felhasznált irodalom:

 

Velich István – V. Nagy Enikő: Egzotikus gyümölcsök csodálatos világa, Mezőgazda Kiadó 2007

 
2021.07.19