Vitaminbombák a kertben: a piros- és a fekete ribiszke termesztése

Legyen piros, fehér vagy fekete, a ribiszke az egyik leghamarabb termő gyümölcs a kertben. Savanykás íze ellenére nagyon kedvelt, amit többek között rendkívül magas vitamin- és ásványianyag tartalmának köszönhet.

Piros, fehér vagy fekete?

 

A piros vagy kerti ribiszke (Ribes rubrum) kisméretű bokor, körülbelül egy méter magasra és ugyanilyen szélesre nő, az ültetés után viszonylag hamar termőre fordul. Ágrendszere sűrű, rendszeres metszést igényel. Jó tulajdonsága, hogy vesszőin nincsenek tüskék, így gondozása során (például a málnával szemben) nem kell védőruhát húznunk. 3-5 karéjú levelei erősen fűrészes szélűek, áprilisban nyíló, hímnős fürtvirágzatai az egy évnél idősebb vesszők oldalrügyeiből fejlődnek. A piros ribiszke termése úgynevezett álbogyótermés. A termés íze savanykás, cukortartalma alacsony, vitaminokban (B1-vitamin, B2-vitamin, B6-vitamin és C-vitamin) és ásványianyagokban (foszfor, kalcium, magnézium, vas) azonban igen gazdag. A piros ribiszke meleg- és fényigényes, a kert napos vagy félárnyékos részébe ültessük. Kedveli a humuszban és tápanyagban gazdag talajt, ezért ültetés előtt szórjunk az ültetőgödörbe szarvasmarhatrágya granulátumot és komposztot, ültetés után pedig öntözzük be alaposan a növény tövét.

 

Fertődi hosszúfürtű

 

A hazai nemesítésű Fertődi hosszúfürtű (Ribes petraeum) április végi virágzásának köszönhetően nagyon ritkán fagy el. Szinte mindenhol eredményesen termeszthető, de a magas mésztartalmú talajt nem kedveli. Vázrendszere erős, bokra középnagy, elsűrűsödésre nem hajlamos. Vesszői erősek, felfelé törők. Levelei halványzöld színűek, középnagyok, hegyes karéjúak. Magyarország középső területein már június elején el kezd érni, de hosszú fürtjei miatt hűvös nyarakon a teljes beérés elhúzódhat. Bőven termő fajta, remek öntermékenyítő képességű, így fajtatársítás nélkül is ültethető. Piros színű bogyói ízletesek, középnagyok, kemények, magvuk apró. 

 

'Jonkheer van Tets'

 

A nagy méretű és piros bogyójú 'Jonkheer van Tets' (Ribes vulgare) korán termő, holland nemesítésű, dekoratív megjelenésű, piros ribiszke fajta. Vázágai feltörők, erősek, középsűrűn helyezkedvnek el, felkopaszodásra nem hajlamosak. Levelei élénkzöldek, tompán karéjosak. A levélfonák bársonyosan fénylő, a levélnyél szőrképletekkel borított. Korán virágzik és a legkorábban érő ribiszkefajta. Június közepén, végén szüretelhető, nagy előnye, hogy hosszú fürtjeiben egyidőben érnek a bogyók. Termőképessége kiváló, terméshozama magas, a termés nagyméretű, középpiros, apró magvai vannak.

 

Blanka

 

Egyre népszerűbbek a fehér és aranysárga bogyójú ribiszkék is, melyek közül a Blanka az egyik legkedveltebb. A Blanka bőségesen termő, korán érő, kellemes ízű, fehér bogyójú. Erős, középméretű bokra mutatós megjelenésű. Termőképessége nagyon jó, terméshozama magas.

 

A fekete ribiszke (Ribes nigrum) kiemelkedő vitamin- és ásványianyag (foszfor, kalcium, kálium, magnézium) tartalmáról ismert. C-vitamin tartalma nagyon magas, már nagyjából 50 szem bogyó fedezi az ajánlott napi C-vitamin mennyiséget. Érdekessége, hogy hasznos hatóanyagtartalma a feldolgozás után is jelentős marad. Rendszeres fogyasztása immunerősítő hatású, valamint csökkenti az érelmeszesedés kockázatát. A fekete ribiszke meleg- és fénykedvelő, ezért ültessük a kert napos vagy félárnyékos, védett részébe. A tápanyagokban és humuszban gazdag, enyhén savas kémhatású talajt kedveli. Vízigényes, rendszeres öntözést igényel.

 

Fertődi 1 

 

Hazai nemesítésű, korai érésű fekete ribiszke fajta a Fertődi 1. Bokra gömb alakú, mutatós, vesszői erősek, de a terméstömeg alatt kissé elterülők. Hegyes karéjú levelei nagyméretűek, haragoszöld színűek, fényesek. Termőképessége kiemelkedő, hozama kiegyenlített és megbízható, melyet nagymértékű öntermékenységének köszönhet. Vékony héjú, nagy méretű, fényesfekete színű, kellemes ízű bogyói június elejétől érnek.

 

A piros- és a fekete ribiszke metszése

 

A piros- és a fekete ribiszke rendszeres metszést igényel. Csak így maradhat a bokor megfelelő kondícióban, a túl sűrűn hagyott vesszőkön a kártevők és kórokozók is hamarabb megtelepedhetnek, és a gyümölcsérés mennyisége és minősége sem lesz megfelelő metszés hiányában. A ribiszkebokor legfiatalabb, egyéves vesszői a cserjetörzsből nőnek, míg a kétéves gallyak oldalrügyeiből rövid szártagú termőrészek, a csúcsrügyeiből pedig hosszú szártagú hajtások fejlődnek. A ribiszke ágai 4-5 évig termőképesek, majd növekedésük gyengülni kezd, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű gyümölcsöt hoznak. A metszést ősztől a tavaszi rügyfakadásig, fagymentes időben végezzük. A metszés során a több éves bokrok esetében tőből vágjuk ki az idősebb és a felkopaszodott vesszőket, úgy, hogy egy-egy bokron 5-6 erős vesszőt hagyjunk meg. 

 

Felhasznált irodalom: 

Czáka Sarolta – Valló László: A metszés ábécéje, Mezőgazda könyvek, 2017

Soltész Miklós: Gyümölcsfajtaismeret és -használat, Mezőgazda Kiadó, 1998

 

2021.02.05