A közönséges orgona jellemzői 

A közönséges orgona vagy májusi orgona (Syringa vulgaris) az olajfélék családjába tartozik, a Balkánon őshonos. Európában a törököknek köszönhetően terjedt el. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy nagyon könnyen termeszthető, szinte minden kertben jól érzi magát. Szoliterként és nyíratlan sövénynek ültetve is kedvelt, de rézsük megkötésére is alkalmas. Az orgona lombhullató, felfelé törő bokorfa vagy kisfa. Fajtától függően 2,5-4 m magasra nő. Szív alakú, ép szélű, sötétzöld levelei átellenes állásúak. Hosszú, összetett fürtben álló, tömött bugavirágzatai a vesszők legfelső 2-3 rügypárjából fejlődnek. Az április végén, májusban nyíló, mézes illatú virágok a világos lilától a sötét liláig pompáznak, de bíborpiros, fehér, és sárga virágú fajták is léteznek. A kínai orgona (Syringa x chinensis) Franciaországból származik, vesszőjén a felső 4-6 rügypárból fejlődnek virágok. Kisebb kertekbe ajánlott a törpe orgona (Syringa meyeri), mely 1-1,5 m magasra nő, lassú növekedésű, bokra tömör.

Az orgona ültetése, gondozása

A közönséges orgona ültetését márciustól novemberig, fagymentes időben végezzük. Nem kedveli a száraz és tápanyagban szegény talajt, valamint a nyirkos kertrészekben sem fejlődik szépen. Ültessük a kert napos vagy félárnyékos részébe. Meghálálja a tápanyagban és humuszban gazdag, laza talajba való ültetést. Az ültetőgödörbe érett, átrostált komposzt, szarvasmarhatrágya granulátum, és a felső, legtermékenyebb talajréteg keveréke kerüljön. Az ültetés után tömörítsük a növény körül a talajt, és alaposan öntözzük be. Az orgona jól tűri a fagyokat, a több éves növények takarása hidegebb teleken sem szükséges. Azonban az ültetés évében, őszi telepítés esetén érdemes takarni a csemete tövét száraz gallyakkal, levelekkel. Az első két évben mindenképpen metsszük le a virágokat az elvirágzás után, hogy az bokor megerősödjön, dúsabb legyen. A felkopaszodott vagy gyenge vesszőket kora tavasszal metsszük ki, az alakító metszést a virágzás után végezzük.