Mi az a humusz?

A talaj termékenységét nagyban meghatározza a humusztartalma. A humusz szerves vegyületek csoportja, összetételét meghatározza, hogy milyen élőlénymaradványokból áll és az is, hogy milyen élőlények állították elő.

Az erdő mintájára

 

A humuszképződés folyamata a természetben, az erdőkben is megfigyelhető, itt valósul meg természetes körülmények között a telje körforgás. Az avarszintre hulló élőlények maradványainak lebomlásából származó szerves vegyületek lebomlanak, és a talajban élő hasznos élőlények humusszá alakítják azokat. A humuszban gazdag talajban a fákról lehulló apró magvakból az évek múltával hatalmas fák növekednek.

 

A humusz előállítói: a (bio)kertészek legjobb barátai a kertben

 

A talajban található élőlényeknek hatalmas szerepe van abban, hogy egészséges, a növényeink számára kielégítő tápanyagtartalmú és szerkezetű földbe tudjunk ültetni a kertünkben. A megfelelő talajélet a benne található mikroorganizmusok milliárdjai nélkül elképzelhetetlen. A talajélőlények feldolgozzák a szerves és szervetlen anyagokat, vegyületeket a talajban, melynek végeredménye maga a humusz.

 

Miért a talaj felső néhány centimétere a legtermékenyebb?

 

A talajlakó élőlények a talajra hulló szerves és szervetlen anyagokból állítják elő a humuszt, amely a talaj felső rétegében alakul ki. Ezért fontos, hogy amikor nagyobb, mélyebbre hatoló gyökérzetű növényt ültetünk, az ültetőgödör elkészítésekor a talaj felső, legtermékenyebb rétege kerüljön a gödör aljába, ahova a növény gyökérzete kerül majd.

 

Nem mindegy, milyen kertművelési formákat választunk!

 

Az első lépés, hogy ősszel ne ássuk fel a kertünket. Azok a nem bolygatott kertrészek, ahol ősszel a már letermett egészséges növényi maradványokat és a gyomnövényeket kihúzzuk és a talajon hagyjuk, a legtermékenyebb területek lesznek tavaszra. Tömörödött talaj esetében használjunk villát. A villát a talajba szúrva, előre tolva, majd kihúzva nem pusztítjuk el a talaj hasznos lakóit. Tavasszal a korán lekerülő zöldségfélék után vessünk zöldtrágya növényeket. Ilyen például a bíborhere, a csillagfürt a facélia, a mustár, az olajretek, a pohánka. 

 

A bíborhere növeli a talaj nitrogén ellátottságát, elnyomja a gyomnövényeket. A csillagfürt savanyú kémhatású talajra javasolt, nitrogéngyűjtő képessége igen magas. A facélia vagy másik nevén mézontófű nagyon gyorsan fejlődik, és hosszú virágzása során sok beporzó rovart vonz a kertbe. A mustár és az olajretek elnyomják a gyomokat, javítják a talaj szerkezetét, a talaj felszínéhez közel tartják a nitrogént. A pohánka az egyik legfontosabb zöldtrágya növényünk, rendkívül jól javítja a talaj szerkezetét.

 

A zöldtrágya növényeket a lekaszálás után terítsük szét a talajon. A szerves növényi hulladék bomlásnak indul, a korhadt maradványok alatt laza, porhanyós és nedves talajt találunk. Tavasszal tegyük a komposztálóba a területen maradt növényi maradványokat és ekkor ássuk fel a konyhakertet.

 

Mi az a mulcs?

 

Mulcsnak nevezzük az olyan anyagokat, amelyek alkalmasak a talaj takarására. Ez lehet a levágott fűnyesedék, félig érett komposzt, lehullott lomb, szalma, aprított fakéreg és faforgács. A konyhakertben mulccsal takart sorok megakadályozzák a gyomnövények növekedését, meggátolják a talaj kiszáradását, csökkentik a talaj nedvességtartalmának párolgását.

 
2021.03.30