A broméliafélék között találunk epifiton növényeket, melyek természetes élőhelyükön nem a talajon, hanem fákon vagy kaktuszokon élnek, vannak köztük sziklákon, köves talajon élő litofiták, és akadnak talajlakók is. A broméliafélék egyszerű felépítésű növények, levélrozettájuk dús, tölcsér alakú, mely a víz tárolására is alkalmas. Legtöbbjük végálló virágzatot fejleszt, mely a rozetta közepéből nő. A virágzás és a terméshozást követően a növények elpusztulnak. Gyorsan növő, kisméretű broméliafajta a Puya mirabilis, mely érdekes megjelenésének köszönhetően leginkább egy kisméretű pálmafára hasonlít. Levelei vékonyak, laposak, szélük szúrós. Gondozása nem igényel nagyobb szakértelmet, igénytelen faj, napon és árnyékban is szépen fejlődik, de az elszáradt leveleket mindig távolítsuk el a növényről. 

Nagyméretű, kétlaki, különleges megjelenésű broméliaféle a Catopsis subulata, mely eredeti élőhelyén epifita módon, fákon él. Szövetei félig pozsgásak, rozettájában nagy mennyiségben képes megtartani a vizet. Leveli sárgászöldek, vastagok, fényesek, a tűző napon barnásvörösre színeződnek. A Catopsis subulatat epifita módon, tehát egy felfüggesztett fa ágához kötözve neveljük. Keressünk neki fényben gazdag, de közvetlen napfénytől védett, meleg helyet. A Neoregelia kisméretű, különböző színváltozatokban megtalálható broméliaféle. Jól bírja a szárazságot és a talajtípusokra sem érzékeny, igazi túlélő. Levelei merevek, kiszélesedők, fényesek, szélük tüskékkel borított. Míg az idősebb levelek sötétzöld színűek, addig a fiatal levelek vörös színűek. A legideálisabb ültető közeg számára a tőzeg, legjobb, ha a cserepét függesztve helyezzük el a lakás napfényben gazdag részén. Télen, 18-20ºC-on tartsuk, nyáron a kertben meleg, napfényes helyet keressünk neki.

A Dyckia nemzetségébe tartozó Dyckia marnier-lapostollei izgalmas megjelenésű faj. Rozettát alkotó levelei merevek, laposak, nyél nélküliek, szélük fogazott. A levelek felülete sűrű pikkelyszőrökkel borított, melyek a levegő nedvesség tartalmának összegyűjtését teszik lehetővé. Nyáron tartsuk a teraszon vagy a kertben, napfényben gazdag, meleg helyen. Fagymentes helyen, 5-10ºC körüli hőmérsékleten teleltessük, és ezalatt ne öntözzük.

A Broméliafélék közül a legjobban a Tillandsia nemzetség tagjai bírják a szárazságot, melyek képesek megkötni a levegő nedvességtartalmát. A Tillandisa butzii egyszerűen tartható a lakásban, de nevelése során fontos, hogy gondoskodjunk a szoba magas páratartalmáról vagy ennek hiánya esetén, rendszeresen öntözzük kézi permetezővel. A Tillandsia butzii a nedvességet az álhagymái üregében gyűjti össze. A sötétzöld levelek alapi része kiszélesedő, pozsgás, hosszában csavarodott, barnás foltokkal borított.

A Tillandsia pruniosa könnyen nevelhető szakállbromélia faj, megjelenése az egész növényt beborító pikkelyszőröknek köszönhetően igen látványos. A rozetta közepéből fejlődő hegyes, húsos levelei 15-20 cm hosszúak, szürkés-vöröses barázdákkal díszítettek. A Tillandsia pruniosa hamar sarjakat nevel, melyekkel csoportot alkotva növekszik tovább. Szellős, fényben gazdag szobában, fellógatva fejlődik a legszebben, nyáron érdemes a szabadban tartani.

Magas páratartalmú helyiségben könnyen nevelhető szakállbromélia faj a zuzmószerű szakállbromélia (Tillandsia usneoides), mely gyökér nélkül él, fellógatva kell nevelni. A hajtások sokaságából álló növény akár több méter hosszúra is megnőhet. Ritkán álló, pozsgás levelei puha pikkelyszőrökkel borítottak. Nyáron lógassuk le a kert egy árnyékot adó fájának ágáról, ősszel kerüljön vissza a szobahőmérsékletű lakásba.

Még több kertápolási tippért látogasson el weboldalunkra: http://stihlnemzedekek.hu/kertapolasitippek

Írta: Beh Mariann

A STIHL kertápolási szakértője