Szürke cipruska

A mediterrán hangulatot idéző szürke cipruska (Santolina chamaecyparissus) gyors növekedésű, 40-50 cm magasra növő, párnaszerű, tömött bokor formájú, fél-örökzöld félcserje. Az egész növény finom, aromás illatot áraszt. Remek szárazságtűrő képességét többek között szürkés színű, molyhos borítású leveleinek köszönheti. Sárga, gombszerű virágai júniustól augusztusig nyílnak. Meleg- és napfényigényes, a kert déli fekvésű, napsütéses részébe ültessük. Ültethetjük a sziklakertbe, rézsükbe, kőfalak mellé, sőt, alacsony sövényként is. A talaj típusára nem különösebben érzékeny, de a meszes és jó vízáteresztő képességű, laza talajt kedveli. Cserépben is nevelhetjük meleg, napos helyen, a cserép alja legyen lyukas, hogy a felesleges víz távozni tudjon. Remekül tűri a szárazságot, de a telepítés utáni hónapokban, amíg meg nem ered, rendszeresen öntözzük. A szürke cipruskát tavasszal, a fagyok elmúltúval metsszük formára, néhány évente erőteljesebb, ifjító visszametszést igényel. Hidegebb teleken kifagyhat, ezért ősszel száraz levelekkel, gallyakkal, náddal takarjuk a tövét.

Levendula

A levendulafajok a meleg, mediterrán területeken őshonosak. Hazánkban a francia levendula és az angol levendula a legelterjedtebb levendulafajok. A francia vagy orvosi levendula (Lavandula angustifolia) 2018-ban az év gyógynövénye lett hazánkban. Fásodó szárú, örökzöld, aromás illatú félcserje. Kedvező körülmények között akár 80-90 cm magas és ugyanilyen széles lehet. Nemezesen szőrözött, ezüstöszöld, örökzöld levelei keskeny lándzsa alakúak. Álörvökben elhelyezkedő füzérvirágzata június közepétől nyílik. A virágzat alapszíne lila és ibolyakék, de találunk rózsaszín és fehér színű változatokat is, melyek a kert különlegességei lehetnek. A levendula meleg- és fényigényes, jól tűri a szárazságot. Ültessük a kert napos, meleg, déli fekvésű részébe. Az első évben öntözzük rendszeresen, amíg a palánták meggyökeresednek. Bokrát a virágok betakarításakor metsszük vissza erőteljesen a felére vagy a kétharmadára, mert így a növény megújul, megfiatalodik.

Olasz szalmagyopár

A mediterrán területeken őshonos olasz szalmagyopár vagy curryfű (Helichrysum italicum) küllemében hasonló a levendulához és a rozmaringhoz. Örökzöld, bokros növekedésű, egész évben dekoratív, évelő kicserje. Hosszúkás, aromás illatú levelei ezüstös színűek. Aranysárga színű, mutatós virágait felálló hajtásai végén hozza. Meleg- és napfény kedvelő, ezért ültessük a kert napfényben gazdag, világos és meleg részére, tápanyagban dús talajba. Az ültetés utáni hetekben, amíg meg nem gyökeresedik, öntözzük rendszeresen, a több éves bokrok nagyon jól bírják a szárazságot. Fagytűrőképessége alapvetően jó, de hidegebb teleken érdemes a tövét takarni száraz, szerves növényi hulladékkal. Az olasz szalmagyopárt dugványozással szaporíthatjuk. A 8-10 cm-es dugványokat kora ősszel vágjuk meg, és homokkal elkevert, tápanyagban dús talajban gyökereztessük.