A füge jellemzői

 

A füge (Ficus carica) őshazája Délnyugat-Ázsia, ma már a Földközi-tenger mellékén a legelterjedtebb. Hosszú életű, lombhullató cserje vagy lassú növekedésű kisfa, kérge sima, ezüstösszürke színű. Kiterjedt gyökérzetének köszönhetően jól tűri a szárazságot. Nagyméretű, fényes zöld levelei 3-5 karéjra osztottak, megtörve fehér tejnedvesek, a levél fonáka durván szőrözött. Apró, egyivarú virágai nem láthatóak. Bár a füge napfény- és melegkedvelő, a hidegebb teleken könnyen kifagyhat, meleg fekvésű, védett helyeken hazánkban is termeszthető. Jól tűri a meszes, száraz talajokat, de legjobban a tápanyagban dús, morzsalékos talajon terem.

 

A füge fagytűrőképessége

 

Hidegebb teleken a fiatal fügéket vagy az idősebb fügék tövét takarni indokolt. Az elfagyás ellen megoldás a növény (tövének) földdel való takarása. Az idősebb, erőteljesebb növények a mínusz 10-12°C-ot még általában fagykárok nélkül átvészelik. A nyári hajtásnövekedés és az őszi beérés nagyban befolyásolja a vesszők fagytűrőképességét. Mínusz 15°C alatt a füge föld feletti hajtásai elfagynak, de a földben lévő részek áttelelnek. Az áttelelt részek tavasszal kihajtanak, de az új vesszők az első években jóval kevesebb hajtást hoznak. A füge nevelése során törekedjünk a szétterülő bokoralakra, ami azt jelenti, hogy nem hagyunk törzset, hanem a föld felszíne fölött elágaztatjuk. Ez azért is fontos, mert így sokkal könnyebben megvalósítható a füge téli takarása, illetve a növény több napfényt, meleget kap.

 

A füge megfelelő metszése

 

A füge metszését tavasszal végezzük. Vegyük alaposan szemügyre a bokrot, hogy hol történtek esetleges fagykárok rajta. Az elfagyott, elhalt vesszőket metsszük vissza az élő részig. Az elfagyott részek visszametszés után kerülhet sor az alakító metszésre. Nyár közepén, végén csípjük vissza a hajtásokat, mert ezzel megállítjuk a növekedésüket, ennek köszönhetően jobban beérnek és a fagyokat is jobban tűrik.

 

A fügecsemetéket az első évben bokrosodásuk elősegítése érdekében 2-4 rügyre vágjuk vissza. A következő évben fejlődött vesszők közül azokat válasszuk ki, amelyek erőteljes növekedésűek, arányosan töltik ki a teret, szép bokorformát adnak. Metsszük vissza őket 50-60 centiméterre. Ezután törekedjünk arra, hogy 6-8 termőágat neveljünk egy-egy bokron.

 

A nyolc évnél idősebb termőágakat folyamatosan metsszük ki, mert ezeket az ágakat már nehéz takarni és termőképességük sem kielégítő. Egy-egy idős termőág kivágása után válasszunk új ágalapot a tősarjak közül fejlettségük és helyzetük szerint.

 

Felhasznált irodalom:

 

Czáka Sarolta, Valló László: A metszés ábécéje, Mezőgazda Kiadó, 2017